Sziasztok!

Ez a bejegyzés személyesebb lesz, hiszen az olvasóim közül elég sokan jártak és követtek az instagrammon is, illetve a barátom már több személyes bejegyzésben is szerepelt, ezért gondoltam, hogy lesznek felőle kérdések. A legtöbb beszélgetésben ledöbbennek ha azt mondom, hogy mi távkapcsolatban élünk és IGEN működik! Hogy hogyan? Olvass tovább!

Tudnotok kell, hogy mi távkapcsolatban élünk több mint 2 éve a barátommal Zsomborral. Eleinte amikor ismerkedtünk nem is gondoltam, hogy ilyen messze van Tőlem és azt sem, hogy mi egy nap egy párt alkotunk majd. 

Már a beszélgetésünk elején úgy kezeltük a dolgot, mintha a szomszéd városban laknánk és szerintem ez is nagyban segített abban minket, hogy nem adtuk fel az egészet csak azért mert 160 km-re lakunk egymástól. Nagyon jól kezelte a barátom a távolságot az ismerkedésünk elején és ő is kérdezett rá, hogy hol és hogyan találkozzunk. Ezt a "problémát" is úgy oldottuk meg, hogy este felhívott telefonon és megkérdezte, hogy találkozunk-e Kecskeméten valamelyik nap. Miért pont Kecskeméten? A válasz egyszerű: mert így elfeleztük a távolságot. Mondanom sem kell mennyire boldog voltam, amikor erre rákérdezett. Miután megbeszéltük, az időpontot felültem a vonatra és nagyon izgultam, hiszen addig nem is gondoltam bele, hogy egy olyan városba tartok, ahol életemben 2-szer ha jártam és egy olyan pasival fogok randizni, akivel csak neten és telefonon beszélgettem idáig. Egész úton nagyon izgatott voltam, ahogy szerintem mindenki egy randi előtt. 

Az első napi utazás szinte elrepült, annak ellenére hogy oda-vissza 10 óra az út. Igen ez egy kicsit lesokkolt Benneteket tudom, de én nem éreztem tehernek abszolút, mert az aznap mindent kárpótolt. 

Pontosan ezért vagyunk még mindig együtt mert ez számunkra nem teher, mert mi minden egyes együtt töltött percnek nagyon örülünk, hiszen értékelni tudjuk, azt hogy nem minden nap láthatjuk egymást. Ennek ellenére a 2 év alatt minden hétvégét együtt töltöttünk és a szüneteket csak is egymásra áldoztuk, hogy együtt legyünk. 

Természetesen a távkapcsolat nem teljesen jöhet úgy létre, hogy a szülők nem támogatják, illetve a pár akaratán és szerelmén is nagyon sok múlik. Hála a mi szüleink teljes mértékben elfogadták a kapcsolatunkat és mindenben támogatnak amiben csak tudnak. 

Kitartás: Ez alatt azt értem, hogy kell egyfajta elkötelezettség a másik iránt, hogy működjön ez az egész. Kitartónak kell lenni, néha nehéz lesz, nem mondom, minket is sokszor próbára tett a távolság, de ha tényleg szeretitek egymást mindent megtudtok oldani. Van olyan, hogy a távolságon veszekedünk, de aztán rájövünk,  egy olyan dolgon felesleges veszekedni, ami a minden napunk része. 

A távolságot egy kapcsolatban értelmezhetjük pozitívan és negatívan is. Egy kívül álló személy nyilván több negatívumot vél felfedezni az ilyen kapcsolatokban, én is így voltam ezzel mielőtt megismertem volna a barátomat. Nincs értelme csak a rossz dolgokat meglátni a távkapcsolatban mert úgy biztosan nem fog működni, lásd meg a pozitív dolgokat is. 

Például van olyan ismerősöm akik 1 évig voltak együtt, minden nap találkoztak és természetesen egymás agyára mentek és megunták egymást. A távkapcsolatban ilyen nincs, hiszen örülsz amikor a Szerelmeddel lehetsz, megölelheted, hozzábújhatsz, hiszen ezeket a dolgokat nem minden nap élitek át. 

A távkapcsolat fontos alappillére a hűség is! Légy hűséges a párdohoz, hiszen azért vagy Vele együtt mert szereted, akkor miért kellene Neked más? Ha esetleg ellaposodott a kapcsolatotok akkor azt ne dobjátok el, hanem javítsátok meg közösen! Hidd el, feltudod rázni a dolgokat újra!
Ha pedig tényleg úgy érzed, hogy nincs közös jövőtök, akkor szakíts becsületesen a pároddal majd csak utána kezdj bele egy új kapcsolatba. 

A távkapcsolat fontos része a kommunikálás. Neki is van egy megszokott élete és Neked is, nem mindig akkor értek rá, amikor a másik. Ezt el kell fogadnotok, mert másképp csak a vita lesz. Beszéljetek meg egy időpontot, amikor Te is és Ő is ráér és akkor tudtok beszélni. Nagyon fontos, hogy ne hanyagoljátok el másikat, hiszen nagyon rossz tud lenni, ha nem foglalkozunk eleget a párunkkal. 

Az utazás is egy fontos dolog, próbáljátok megoldani úgy a találkozást, hogy az egyik héten Ő jön a másik héten pedig Te mész, így elkerülhető az ebből fakadó vita. Természetesen lesznek olyan hétvégék amikor programok vannak és többször lesz valaki a másiknál. 

Összegezve a leírtakat, ez a 2 év életem legszebb évei, mert Ő van Nekem és abszolút nem érdekel, hogy milyen messze van Tőlem, mert szeretem. Nem mondom iszonyatosan tud hiányozni, de megéri várni és kitartani, majd a vasútállomáson egymás karjaiba esni és csókot váltani.

Amiért én elmondhatom, hogy "szeretem" a távkapcsolatot az az, hogy engem ez motivál, minden egyes pénteket annyira várok, hogy az hihetetlen. 

Ez a bejegyzés kicsit hosszabbra sikeredett, remélem tetszett Nektek! Ha bármi kérdésetek, észrevételetek van írjatok nyugodtan. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan ismerkedtünk meg a barátommal (igazi love story), írj kommentet innét látom, hogy érdekel Titeket.

Szeretettel Reni